Tegnap anyával megbeszéltük mikor is engedné hogy megnézzem Londont.Hosszas "majd" válaszok után annyit mondott hogy ha jól tanulok talán már egy "röpke" hónap után elenged.Ezt jó volt hallani mett mindig is ki akartam jutni Londonba.Mellesleg London másfél hete megismerkedtem egy bizonyos Niall nevű sráccal aki ott él.Nagyon normáis aranyos fiú, csak az a baj hogy nagyábból semmit nem láttam a fiúból, csak a kezét egy fényképen amit küldött. Ő elég titokzatos én pedig nagyon kíváncsi hogy ki lehet ez az okos,kedves srác akivel időközben nagyon közelkerültünk egymáshoz.....Egy dolog miatt aggódom, lehet hogy nagyon nagyot fogok pofára esni.Mert megeshet -ha így fojtatja tovább a bókokat-beléesek.
-Em takarítsd ki a szobád vendégek jönnek-szólt fen az emeletre anyu, ezzel kizökkentve a gondolataimból.
-Jó anya mingyárt-kiabálatm le neki.
-Tudod hogy ezt nem szeretem.
-Óóóóóó, ne már anya.
-Nem mész a nagynénédhez!
-Már takarítok is anyu.
Mikor rákényszerített a takarításra megint visszaestem a gondolatmenetembe.Mi lenne ha ráírnék Niall-re Face-n?Úgy sem volt rá időm az utóbbi 5 napban .Szóval elővettem a laptopomat ée keresni kezdtem a nevét.
-Szia Niall! Hogy vagy?
-Szia Em.Unatkoztam mert nem is beszéltünk vagy egy hete....
-Az csak 5 nap volt de mind1
-Jó csak mondani szeretnék valamit
-Mond itt vagyok
-Lehetne hogy skype-ozzunk?
-Persze
-Oké pillanat
-Oki
Amikor felkért a webkamizásra remegni kezdett a kezem és a lában is.Mikor el akartam fogadni azzal egy időben írt egy üzit.
-Em, el kell mondanom hogy visszavonhatatlanul belédszerettem.Járnál velem?

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése