Az uncsitesó

-Szia Em!De régen nm találkoztunk...Mizu?Van valami kiszemelted?Vagy jársz valakivel?-bombázott kérdésekkel Liz az unokatesóm.Már nagy régen nem láttuk egymást, mivel az 3 évvel ezelőtt anyukájával kiköltöztek Ausztráliába.
-Helo.Gyere be.Mért nem mondtad hogy jössz?Figyi , hol szeretnél aludni?
-Ömmm,nem is tudom.....Em vele!Este megbeszélhetnénk hogy kivel mi történt.
-Az a helyzet hogy vendégem van,de akkor majd leküldjük a kanapéra.Úgy is panaszkodott hogy este letúrtam az ágyról.
-Milyen vendég?-kérdezte Liz huncut vigyorral az arcán.
Éppen ebbem a pillanatban jött lefelé Niall a lépcsőn,engem keresve.
-Gyere Niall , bemutatom az unokatesómat.Ő itt Liz.Liz ő pedig Niall, de gondolom ismered...
A lány teljesen ledermett.Mivel ő is 1D fan , a legagyobb álma hogy találkozzon a fiúkkal.Mikor már egy ideje csak lesett ki a fejébő , a szöszike olyan aranyosan odament és átölelte.Amire Liz persze felébredt a sokkból.Azonban ahogy ő "ébredezett" én úgy egyre jobban féltem attól hogy mit fog kezdeni Niall közelségével.
-Uram istem ! Most biztosan álmodom.Te tényleg Niall Horan vagy?
-Igen persze.-eközben a szöszi olyan "gyere ki a konyhába kérdezni akarok" valamit nézést küldött felém ,amit én nem találtam jó ötletnek mert egyedülhagynánk Lizt.Így csak észrevehetetlenül megráztam a fejem.
-Na, akkor hogy alszunk?-szakítottam félbe az uncsitesómat aki a Niall és köztem lévő viszonyról kérdezgetett.
-Hát kicsim én veled szeretnék aludni.De persze csak ha Liz te nem bánod...-nézett az említett lányra az én Niallem.
-Nem ,nem bánom.De akkor Em holnap körülnézünk a városban.És ha akarod hozhatod a szöszit is.

Az ajándék és a vásárlás

-Uram isten!Egy kiskutya!-odrítottam, és a picuri kölyköt magamhoz szorítottam.
-A tiéd.Ha akarod valamikor elmehetünk a kisállatboltba venni neki cuccokat-ajánlotta fel Niall.
-Jó de minél előbb mert éhes lesz.
-Akkor mehetünk is ha ennyire türelmetlen vagy-majd a cipőjét kezdte felvenni.
-Menjünk!-visítoztam mint egy három éves- De akkor őt is visszük?-mutattam az alvó kölyökutyára.
-Nem Em,őt most nem visszük.Hadjuk aludni.-mondta a szöszi már az ajtóban álva.
-Jó....De akkor menjünk!-sürgettem a barátomat aki még mindig a cipőfűzőjét kötötte, miközben én már az ajtóban toporogtam.
Mikor már a kocsiban ültünk egész úton arról beszéltünk hogy milyen ruhákat,nyakörvet, kaját és stb veszünk a kis törpeuszkáromnak.
-Ez a rózsaszín ruci olyan cuki, még kis tappancsok is vannak rajta.-vizsgáltam egy kutyusruhát a boltban.
-Nekem mindegy kicsim.Azt veszel amit akarsz, kifizetem neked.-mondta Niall egy másik rucit nézegetve.
-Nem,nem,és nem.Mondtam már hogy ezt ne engedem, nem akarlak kihasználni téged.
-Jólvan, akkor egyezzünk meg.Legalább a felét hagy fizessem ki,vedd úgy hogy nem neked hanem a utyusnak teszek szivsséget.
Már mindent a kosárba pakltunk, és már fizettünk volna , mikorrájöttem hogy otthonhagytam a pénztárámat.Mikor ezt a barátom megtudta csak jót mosolygott és örült hogy segíthet nekem.
-Egy kék nyakörvet,és a hozzátartozó pórázt.Két vékony rucit,egy rózsaszínűt,amit én,és egy kéket amit Niall választott-soroltam anyának otthon.-Ja és persze kuytus konzervet.
-Ez biztos egy vagyonba került...-mondta anya miköben a vacsorát főzte.
-Hát igen,de erről jut eszembe...Nem láttad a pénztárcámat?-mondtam miközben elindultam a lépcsőn.
-Nem, de léccives rakj rendet a szobádban.-mondta, majd én nem is válaszolván rohantam fel a szobámba.
Miután rendetraktunk a szöszivel , megfürödtünk , lementünk vacsizni a konyhába.
-Na hogy is lesz nálatok az alvás kicsim?-kérdezdte anyu,amitől én eléggé ciki helyzetbe éreztem magam,még úgy is hogy  barátom nem értette miről beszélünk.
-Anyu,azthittem már megbeszéltük!Együtt alszunk az ágyamban,mivel nincs másik ágy-mogyogtam , de kihangsújozva az ALSZUNK szót.
-Okés,de most menjetek , későre jár.
Ezután felmentünk és én megágyaztam Nialnak,mivel attól hogy franciaágyam van,nincs mind két oldalon ágynemű.Pedig nem csak mindkét oldalon hanem a földön is párnáknak kellene lenni mert néha előfordul hogy lefordulk az ágyról.Na de mindegy is , a lényeg az hogy egy kis beszélgetés után elaludtunk.Reggel mikor felébredtem a földön találtam magam.Hát persze ,nem is én lennék.
-Szia kicsim.Hogy aludtál?-kérdezte Niall , miközben salátát készített.Tudja hogy a kedvenc reggelim, olyan aranyos.
-Jól köszi.Amúgy nem tudod hogy mikor estem le a földre?-érdeklődtem miközben a szöszi elémtolta a reggelit.
-De tudom.Északa letúrtál az ágyról,majd miutá leestem, te utánamjöttél,pontosan rámestél.Tudod milyen nehéz alólad úgy kimászni hogy ne ébresszelek fel?Plussz muszály volt beengednem Maját,mert kaparta az ajtót.Jut is eszembe, hol a kutyus?-mesélte Niall álmosan.-Ó, és nem aludtam valami sokat aludni, úgyhogy remélem nem terveztél semmi fárasztó dolgot...
-Bocsi , majd valahogy megoldjuk hogy holnap ne kössön ki senki a földön.Egyépként még nem terveztem semmit mára.Egyépként szerintem Maja az ágy alatt alszik.-mondtam majd a szobám felé vettem az irágyt.
-Kiskutyám!Maja!Hol vagy?-szolongadtam a kuytust mert,mert az ágy alatt nem találtam.
-Csakhogy megvagy babám-vettem az ölembe a mélyen alvó Maját.
-Emma van egy jó hírem-szólt fe anya-itt van egy lány aki látni akar.

Érkezés

Amint letettem a telefont írtam Niallnek hogy most hívtak fel és nem biztos hogy együtt ki tudunk menni, mivel nekik koncertje lesz és nem maradhat.Se én se ő nem örült annak hogy valószínűleg nem együtt megyünk ki, de ez van.Ettől függetlenül én még reménykedtem hogy még is időben elkészül a személyim.
Másnap egész délelőtt a szobámban takarítottam és pakoltam, mivel Niall délután érkezik.A pakolásban a telefonom csörgése szakította félbe.
-Helló kicsim-halottam egy ismerős hangot,Niall hangját.
-Szia.
-Mingyárt ott vagyok nálatok.Lécci ájj ki a ház elé hogy tudjam melyik a ti házatok.Mellesleg van egy kis meglepim neked....
-Jó kiállok.És nagyon remélem hogy a meglepi nem nagy dolog.
-Jó majd meglátod.De most leteszem.Szeretlek.
-Én is puszi.
Miután letettem a telefont azon gondolkodtam milyen jó lesz végre Niallel.Mongyuk kicsit fura lesz anya előtt.És hogy jönnek majd ki egymással.Mármint anya és a szöszi.Eközben elindultam kifelé a ház elé.Nem sokat kellett várnom arra hogy a taxi beguruljon  a ház elé.Mikor az a kocsiajtó nyitódni kezdett a  szívem egyre hevesebben kezdett verni.Niall most is tökéletesen nézett ki , ahogy mindig.A kezében egy nagy rózsaszín doboz volt.Mikor kiszállt az autóból ekkezdett felém rohanni , mikor odaért hozzám  letette a dobozt a földre és szóanul, óvatosan de szorosan átölelt.Miután a sofőr kivette a csomaghajait, és letette az ajtó elé , tovább ment.De mi még mindig szótlanul öleltük egymást addig még anya ki nem nézett az ablakon és meglátott minket.
-Ó szia Niall,gyere hozd be a csomagjaid.-mondta anyu magyarul, amire a kis szöszi értetlenül nézett.
-Anya ő ezt nem érti.Már most látom hogy fordító szerepében leszek.-miután anya és Niall szokásos ismerkedő szövegét le fordítottam , megbeszéltük hogy mivel nekünk nincs vendégszobánk , nekem pedig egyszemélyes ágyam van , anya ideadja az ő szobáját.Bár anya megjegyezte hogy az ő ágyában ne legyen semmi huncotkodás, amit olyan cikinek találtam hogy le sem fordítottam a barátomnak.
-Ó a doboz! Még ki sem nyitottad. Mingyárt hozom.-szót Niall, és a rózsaszín dobozzal tért vissza.-Tessék!Nisd ki!-nyújtotta felém a dobozt.
Mikor elvettem tőle , akkor láttam meg hogy a doboz tetején jukak vannak.Elkezdem kicsomagolni.Végül már csak a tetejét kellett leszedni.