Úgy döntöttünk gyorsan kipakolunk,majd rendezünk egy házavató bulit.Szóltunk a fiúknak hogy hívjanak pár embert.Meg Ádi is hozza a haverjait.
*Este 8 körül*
Az emberek szállingóztak rendesen a buliba.Már javában buliztunk.Mindenki ivott.Kinéztem az ablakon.Egy kocsit pillantottam meg.Egy fiú szált ki belőle.Közeledett az ajtó felé.Ajtót nyitottam neki.Amikor megláttam az arcát,villámként csapott belém a felém a felismerés.
-Te meg mi a szart keresel itt?
-Em ne legyél már ilyen.
-De hogy találtál meg?Tudod mennyit szenvedtem miattad?-üvöltöttem Zsombival még mindig,és már csuktam is befelé az ajtót,de odatette a lábát.
-Emma várj!Én szeretlek.-Na itt eltört a mécses.
-Persze,szeretsz.Röhög a vagbelem!Tudod milyen szar volt ,hetekig sírni miattad?Teljesen összetörted a szívem!Összeomlottam!És most csak úgy ideálítassz azzal hogy szeretsz?Miután szemrebbenés nélkül megcsalál?-Nem tudtam nem ordítani vele.A könnyeim pedig majdnem előtörtek.
Hirtelen a számra tapasztotta ajkait.Próbáltam eltolni madamtól,de nem ment.Sokkal erősebb volt nálam.
*Niall szemszöge*
Éppen az én gyönyörű barátnőmet néztem,mikor ő az ajtóhoz ment és ordítani kezdett egy fiúval.Néhány mondat után,a srác lesmárolta Em-et.Rögtön rohanni kezdtem feléjük.Láttam hogy Emma próbálja eltolni magától a fiút,de nem sikerült neki.
-Hé!Te meg mit csinálsz?-rángattam le a srácot a barátnőmről.
-Nyugi tesó!Amúgy meg semmi közöd hozzá!-válaszolt.
-Na jó inkább húzz el-mondtam miközben Em-et magamhoz öleltem.Kérésemnek eleget tett.Miután megbizonyosodtam arról hogy elment,Emmát az ölembe kaptam,mert saját lábán már nem tudott volna felmenni a szobájába ,annyira zokogott.
-Nyugodj meg kicsim.Semmi baj-csitítottam,miközben letettem az ágyára-Nyugodj meg.
Még vagy 20 percig nyugtatgatam,mire abbahagyta a sírást.
-Szeretlek-csókoltam le az arcáról egy száradozó könnycsppet.
-Köszönöm hogy itt vagy nekem-csókolt meg-Szeretnéd tudni mi volt ez,ugye?
-Igen szeretném.De ha te nem szeretnéd elmondai megértem-simítottam meg az arcát.
Verr egy nagy levegőt majd hozzákezdett.
-Tudod ő a volt barátom,Zsombi.2 évig voltunk együtt.Egy nap érkezett a falunkba egy angol cserediák,Embery.Zsombi az első adandó alkalommal lefeküdt vele.Ezt rá 2 napra meg is tudtam.Nagyon szarul voltam.Minden este álombasírtam magam.Akkorra már kicsit enyhült a fájdalom mire megismerkedtem veled.És onnantól fokozatosan jobb lett.És most itt vagyunk.Ja és csak úgy hetek múlva idejön és azt mondja szeret,és akaratom ellenére lesmárol.De eddig meg egy kib*szott SMS-t se kaptam tőle, vagy telefonhívást.Csak 1 hét múlva írt annyit hogy "vége".De már nem érdekel én nem szeretem őt, 100%-ban a tiéd vagyok.Téged szeretlek.
-Én is csak téged.De most gyere,táncoljunk egy kicsit.
*Északa 3 óra körül,Em szemszöge*
Nem ittam sokat.Talán pár pohár sört,de ennyi.Még is nagyon rosszul vagyok.Nem a fejem fáj,hányingerem van,és görcsöl a hasam.Kirohantam a vécére,Niall pedig utánam.Tartotta a hajam míg én a vécé fölött gubbasztottam.Összerókáztam a vadi új vécét.De már ez sem számított.Csak jöjjön ki aminek kell, aztán had aludjak,mert már nagyon kivoltam.2 órája itt gubbasztunk.Végre.Hajnali 5 van.Már az ágyamban fekszem.Remélem reggelre jobban leszek.
*Reggel*
Már nem voltam OLYAN rosszul.Niall nagyon aggódik értem.Azt mondja ha délutánig nem lesz jobb,elmegyünk az orvoshoz.Mivel tegnap kipakoltunk így könnyű volt ruhát találni.A 18.szülinapomra viccből kaptam egy vörös melltargót.De én nagyon szeretem.Viszont már egy hónapja nem volt rajtam.Nem nagyon akart rámjönni.Nem tudtam bekapcsolni.Odamentem a tükörhöz,megnézni hogy mi van.A melleim megduzzadtak.És most ahogy nézem,a hasam nagyobb lett.A szám elé kaptam a kezem.Nem.Az nem lehet.
-Liz!Tudnál jönni?-kiabáltam a tükör elől.Pár másodperc után ott is volt.
-Igen?
-Nézd csak a hasam.
-Meghíztál-nevetett.
-Ez nem vicces.Amúgy meg arra gyanakszom hogy terhes vagyok.....A melltartóm szorít,a hasam nagyobb lett,és egész északa hánytam.....És a menzeszem is már 2 hetet késik-a szemem könnyezni kezdett.
-Most azonnal megyünk a patikába!
Szedd össze magad!Addig hívok egy taxit.
Mire a taxi megérkezett és is kész voltam.Elmentünk.Vettünk 2 tesztet , majd hazaindultunk.
-Ez negatív.Add a másikat-jöttem ki a fürdőből.
-És mivan ha ez pedig pozitív lesz?-kérdezte Liz miközben a második teszt eredményére vártunk.
-Reménykedjünk hogy az is negavív lesz.-bementem a fürdőbe,megnézni.Megkönnyebbültem.
-Negativ-mondtam de már szaladtam is a fürdőbe hányni-Na jó.Szólok Niallnek hogy jöjjön-mondtam miutá kijöttem.
Nem kellett sokat várni.Liz itthon maradt,hogy kitakarítsa a házat,hogy mire hazajövünk minden csillogjon.
-Mikor volt utoljára nőgyógyásznál?-kérdezte az orvos miután megvizsgált.
-Már vagy egy fél éve.Miért?Kellene mennem?
-Igen.Pont itt van a szomszédban.
-Niall én félek.-suttogtam a nőgyógyász rendelőjében ülve.
-Nem lesz semmi baj-mondta nyugtatóan.
-Kisasszonyfáradjon be-nyitotta ki az ajtót a doki-Az úr is be akar jönni?
Niall rám nézett.
-Kicsim gyere be velem.-én.
Az orvos hosszas vizsgálódás után megszólalt:
-Ugye tudja hogy a tesztek nem 100%-osan megbízhatók?-orvos.
-Igen persze-szorítottam meg a mellettem ülő barátom kezét.
-Kisasszony.Ön 9 hete terhes.
Potyogni kezdtek a könnyeim.Nem lehetek még terhes.Még csak 19 éves vagyok.
-Köszönöm hogy fogadott-mondtam majd felvettem a táskám-Viszlát.
Egész úton visszafelé sírtam.Niall próbált megyugtatni,pedig tudta hogy a gyerek biztosan nem az övé,mert még sosem feküdtünk le.
*Niall szemszöge*
Az biztos hogy a gyerek nem az enyém.De akkor kié?Ha Em lenyugszik majd megbeszéljük.Felvittem a szobájába,azután lejöttem csinálni neki egy teát.Liz hagyott egy üzit hogy elment bevásárolni.Legalább nem kérdezősködik.
-Emma kicsim!Jobban vagy?-nyújtottam oda neki a teát.
-Igen.Sokkal.
-És akkor most mit csináljunk?-tettem fel a kérdést.
-Nem tudom.
-És ki az apjja?
-Szerintem Zsombor-kezdtek megint hullani a könnyei-Pár nappal azelőtt hogy megcsalt lefeküdtünk.De nem volt nálunk,és úgy gondltuk úgy se lesz semmi belőle-mostmár patakokban folytak a könnyei.
-Ne sírj kincsem.Ne sírj-öleltem magamhoz.
-Add a telómat-mondta sírva.
-Itt van.
*Zsombi szemszöge*
A kanapén ültem és tévéztem mikor megszólalt a telóm.Em hív.
-Haló?-szóltam bele.
-Szia.Beszélnünk kéne.Nagyon fontos-mondta,de hallattszott a hangjá hogy nagyon sokat sírhatott-Mikor tudnál átjönni?
-Akár most is.
-Akkor siess-mondta majd letette.
Nem tudom miről akar velem bszélni.Lehet hogy kettőnkről,de ez így akkor nem stimmelne.Tegnap ott volt mellette az aki megvédte.Szerintem ő a lovagja.
*Em szemszöge*
Lementünk a nappaliba,hogy rögtön ajtót tudjak nyitni.Még Lizt is felhívtam hogy a banda várja oda mennyen.Csengettek.Én mentem ajtótnyitni.
-Gyere be-mondtam a volt barátomnak.
Leültünk a kanapéra.
-Miről szeretnél beszélni?
-Terhes vagyok-mondtam ki egyből.
- És?Gratulálok nektek.-mondta gúgyosan.
-Nem Zsombi.Félreérted.Niallel még nem szeretkeztünk-azért mondtam el ezt így neki mert Niall úgy sem érti,mivel magyarul beszélünk-És mivel 9 hetes vagyok......9 hete, vagyis két hónapja,még veled voltam együtt.És az utolsó szeretkezésünknél.......nem használtunk.....
-Akkor most azt akarod mondani hogy apa leszek?-kérdezte sokkosan.
-Azt-és már megint patakokban folynak a könnyeim.
-Ne kezdj megint sírni.Nincs semmi baj-csitított a barátom.
-Emma nyugi.-jött oda Zsombi is.-Semmi baj.
-Kicsim,itt van neked két férfi,sőt hét férfi.Meg persze Liz.Mindenben segíteni fodunk.
Ezen elmosolyodtam.
-Ádit kihagytad.-mosolyogtam rá.
-Igazad van.Akkor 8 férfi és Liz.
-Még azt akartam kérdezni,hogy ideköltöztél vagy majd hazamész?-fordultam Zsombi felé.
-Itt bérlek albérletet.
-Akkor jó-nyugodtam meg.
Beszélgettünk még egy kicsit,majd Zsombi hazament,Niallel pedig tovább beszélgettünk.
-De kicsim,ha megszületik a baba mi lesz?Úgy értem szeretni fogod?-kérdeztem tőle.
-Persze hogy szeretni fogom.Hisz életem szerelmének gyereke.Sajátomként fogom kezelni.
-Ezt jó hallani.Most akkor mennyünk át hozzátok.Nem akarok titkolózni.Elmondom nekik.
Magamrakaptam egy kicsit feszülősebb ruhát hogy látszon a hasam.
-A helyzet az hogy terhesvagyok-nem finomkodtam.
-Grat Niall-veregette hátba a barátomat Harry-Nem örülsz?
-Harry!Nem az én gyerekem.-sóhajtott Niall.
-Emma ! Úr isten!-Tette a szája elé a kezét Liz.
-Nem,nem csaltam meg Niallt-ráztam a fejem.És ezután elmeséltem az egész storyt.Onnantól hogy összejöttünk Zsombival,odáig hogy Zsot(Zsombi) felhívtam.
-Akkor lehetek a keresztapja?-kérdezte Lousi.
-Majd még meggondolom-mosolyogtam rá.
-Na jó.Gyere Zayniii-Mosolyogtam rá.
-És az apja mit szólt hozzá?-kérdezte komolyan Liam.
-Sokkolta a dolog.Én sem nagyon örültem neki,de ez van.Áu,Zayn ez fáj-mondtam a hasamat fogdosó fiúnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése