-Csak azon gondolkozom hogy mi lesz ha nagyobb lesz a pocid-tette rá a kezét a hasamra-már látom magunkat a címlapon."Niall Horan már is felcsinálta a barátnőjét".
-Nem.Ne gondolj ilyenekre.Amúgy meg majd mongyuk hogy nem te vagy az apa.
-Em.Tudod mekkora botrány lenne ebből?
-Akkor azt mondjuk hogy mesterségesen termékenyültem meg.
-Akkor meg az lenne a címlapon hogy nem vagyok nemzőképes.
-Akkor csak az kell mondanunk hogy te vagy az apja.
-Hát valószínű hogy így lesz a legjobb-sóhajtott-Ne ércsd férre, nem haragszom rád,erről nem te tehetsz.
*Otthon*
Niall azt mondta egy ideig nálunk fog laki hogy hogy segítsen átvészelni ezeket a zűrös heteket.Hangulatingadozás,rossullét,kívánósság stb.
-Kicsim,elmondtam ár anyukádnak?-kérdezte Niall.
-Még nem.Most akarom.Ideülsz mellém?
-Persze.Csak átöltözöm-ez gyorsan meg lett,mivel csak levette a ruháit,és felvett egy másik boxert.
Leültem az ágyra,Niall pedig háton feküdt mellettem.Ahh,úgy látszik a kívánósság a szexre is vonatkozik.
-Drágám,ugye tudod hogy én ebből semmit sem fogok érteni?
-Igen tudom.Csak legyél itt mellettem.
Tárcsáztam a számot.
-Szia kicsim.Hogy vagy?-kérdezte anya.
-Nem valami jól.Figyelj anya,nem akarok titkolózni.Terhes vagyok.
-Megmondtam hogy Niall használjon óvszert!-mondta mérgesen.
-Nem Niall az apa.
-Hát akkor?Már is megcsaltad?
-Nem anya.-bróbáltam nem sírni-A volt barátom Zsombi.Mielőtt szétmentünk,az utolsó szeretkezésünknél nem használtunk gumit....És ma voltam orvosnál és azt monda hogy 9 hete terhes vagyok-na itt már folyni kezdtek az arcomon a könnyek.
-Kicsim ne sírj.Nem örülök neki,de nem haragszom-próbált nyugtatni anya,és közben Niall is hátulról megölelt.
-Most leteszem.Szeretlek.-mondtam majd kinyomtam.
Aztán elővettük a laptopom, és megnéztük néhány dolgot a terhességről.
-Nézd csak.Itt azt írják már 7 hetes kortól meg lehet állapítani a baba nemét,te már azon rég túlvagy.Akarjuk tudni a baba nemét?-Niall.
-Én szeretném tudni.-bólogattam-de erről még meg kell kérdeztem Zso-t,hogy ő akarja e tudni.
-Hát jó.Hívd fel.
Kicsöng.Kicsöng.Felvette.
-Szia.Valami baj van?-kérdezte aggódóan.
-Igen van.Az a baj hogy nem a barátomtól vagyok terhes.De most azért hívlak mert ultrahangra akarunk menni.Jössz te is?
-Ha már ennyire zavar hogy tőlem vagy terhes mért nem veteted el?-kérdezte bunkón.
-Az én gyerekem is.Nem fogom elvetetni-csaptam le rá a telefont,és a változatosság kedvéért megint sírni kezdtem.
-Jaj édesem....Mit mondott már megint az a paraszt?-kérdezte a barátom,miközben magához ölelt.
-Nem Niall. Ezt most én csesztem el.Csak is én.
Megint csörögni kezdett a telóm.Zso hív.
-Mongyad.-buknóztam én is vele.
-Emma bocsáss meg.Nem úgy értettem.De miért voltál te is ennyire bunkó?-kérdezte.
-Terhes vagyok!Hangulatingadozoásaim vannak!
-Jó bocsi.És igen.El szeretnék menni veletek.
-Ok . Majd hívlak ha kapok időpontot.-tettem le.
-Niall.Holnap fel kell hívnom az orvost.Emlékeztess.
-Jó.-csókolt meg.A csókunk egyre szenvedélyesebb lett.Levette rólam a felsőmet,majd a nadrágomat.Mivel ő boxerben volt,nekem nem volt sok dolgom levenni róla a ruhadarabot.Erre már ő is tovább vetkőztetett.Már semmi sem volt rajtunk.
-Szabad ezt most nekünk?-suttogta Niall.
-Biztosan.
Erre megpuszilta s hasamat majd odasúgta neki :
-Vigyázz a buksidra picúr.
És megtörtén.Meg volt az első közösülésünk.Csak feküdtünk egymás mellett lihegve.
-Remélem nem lett semmi baja a kicsinek-simogatta meg a pocakom.
-Semmi baja nem lett-mosolyogsam rá.Olyan aranyos.Nem is a saját gyereke de minden percben aggódik érte.
*Reggel*
Amint felkeltem lementem a nappaliba.Liz már ott ült
-Jó reggelt.-nyújtott át egy teáscsészét-Hogy vagy?
-Egész jól.Te mikor jöttél haza?
-Kb. utánatok fél órával indultam el.És csak mondom hogy vékonyak a falak.
-Szóval hallottad.
-Igen.Eléggé tisztán.
-Huh,ciki.
-Egy kicsit.Amúgy biztos hogy jó ötlet volt ez?A babának nem lehet ettől baja?
-Nem tudjuk.Reméljük hogy nem.De most veled mi újság?Tetszik valaki?
- Az igazság az hogy tetszik valaki.
-És ki az?
-Nem nevetsz ki?
-Nem-ráztam meg a fejem.
-Harry.Harry tetszik-mosolygott.
-Azért vigyázz vele.Nem szeretnélek a földről összekaparni....
-Jó,jó.Majd vigyázok.
*Csörög a telóm*
-Szia.Mért hívsz?-kérdeztem Dórát(Liz anyukája).
-Helló!Hallottam a jóhírt!Fiú vagy lány?
-Hát ez annyira nem jó hír.Nem a barátomtól van....
-Megcsaltad!?Én még arról se tudtam hogy van pasid.-kérdezte meglepve.
-Nem ,nem csaltam meg .Amúgy tudod van az az Britt fiúbanda,amiért a lányod rajong.
-Persze.Az One Direction.
-Na, az egyik tagjával vakon ismerkedtem meg,és összejöttünk.
-Értem.De akkor ki a gyerek apja?
-A volt barátom-kezdtek könnyezni a szemeim-Tudod már 9 hetes vagyok.
-Ó,drágám.Akkor ez tényleg nem jó hír...
-Na hát igen-szipogtam.
-Le kell tennen.Bocsi hogy megsírattalak.
-Nem baj.Szia.
-Ki volt az?kérdezte Liz miközben kivett a fagyasztóból egy kis fagyit,és elém tette.
-Anyud.
-És mit akart?
-Csak azt hogy hallotta hogy terhes vagyok.-kezdet enni a fagyit-Jut is eszembe,fel kell hívnom az orvost.
Elővettem a tegnap kapott névjegykártyát,majd bepötyögtem a számot.Egy hét múlvára kaptam időpontot,mert most épp nyaralni megy.
*Egy hét múlva*
Ez a hét nagyon nem volt egyszerű.Fojamatosan veszekedtünk Zsombival, és iszonyúan fájt a hasam.Ma megyünk az orvoshoz az ultrahangra.
*Dokinál*
-Hölgyem,volt valami baja a múlt héten-kérdezte az orvos.
-Iszonyúan fájt a hasam.
-És szedett rá gyógyszert?
-Igen szedtem.
-Lelki panasz,esetleg steresszt?
-Steressz is volt bőven.
-Sajnálom kisasszony,de azt kell mondanom,hogy a magzat felszívódott.Maga elvetélt.
-Ez biztos?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Attól tartok igen.Sajnálom.
-Azért köszönöjük.Viszlát.-amint kiléptem az ajtón,zokogni kezdtem.
-Kicsim.Figyelj rám-emelte fel az államat Niall-Semmi baj nincs.Nyugodj meg.Nem dőlt össze a világ.
-De Niall!Ez borzalmas!Mért adta ide ezt a babát az isten ha el is vesz?-bújtam hozzá,ezzel eláztatva az ingjét.
-Nem tudom kicsim.Nem tudom.
*Otthon(1D ház)*
Az egyetlen akivel most beszélni akartam,az Liz.Megadtam Zso számát Niallnek,hogy közölje vele hogy mégsem lesz apa.Én pedig felhívtam Lizt hogy jöjjön át,mert nekem nincs erőm hazamenni.
*Liz szemszöge*
-Itt vagyok.Miről akartál beszélni?-nyitotta be Emhez.Láttam hogy a szemei ki vannak sírva.
-Ma voltunk az orvosnál,és azt mondta hogy..hogy.....-nem tudta elmondani mert megint sírni kezdett.
-Nyugodj meg,és próbáld elmondani-öleltem meg.Nagyon rossz volt őt így látni.
-Azt mondta hogy-vett egy nagy levegőt-elvetéltem.
-Ó kicsim.Semmi baj.Lehet még sok csodaszép gyereked.-mondtam nyugtatás képpen.
-Igen tudom.De ez akkor is fáj-szipogta.
-Na készülődj,bemegyünk a városba.
-Miért?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Azért hogy ne itt poshaggy be a szobába.Egy kicsit lenyugszol,aztán indulunk.
-Oké.
-Srácok!Ti is bejöttök a városba?-kérdeztem a tv előtt ülö fiúktól.
-Bemehetünk.-Harry.
-Akkor öltözzetek.Fél óra és indulunk.-mondtam és visszarohantam Em-hez.
Választottunk ruhát,én kicsit rendbeszedtem a barátnőmet hogy ne úgy nézzen ki mint a mosottszar,majd lementünk a fiúkhoz,akik ránk vártak.
Em ruhája:
Én ruhám:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése